Interjú Helga nénivel

A Rókusi angol nyelv tanításának 60. évfordulója alkalmából Bátai Helga tanárnővel készítettem interjút.:

Volt-e már külföldön?

„Sokszor jártam már külföldön, többek között éltem és dolgoztam Angliában.”

Mik a tapasztalatai az ott létről?

„1 évet éltem kint. Szerintem nagyon fontos valamilyen nyelvet beszélni, főleg angolt, mivel azt bármilyen országban hasznosítani lehet.”

Milyen formában tudja hasznosítani a kint szerzett tapasztalatait a tanításban?

„Ott tanultam meg igazán angolul, mivel mikor még én tanultam, akkor nem volt olyan jó az angoltanítás, hogy magabiztosan ki tudjak állni egy osztály elé. Valamint jobban megismertem az ételeket, kultúrát, életstílust és hogy hogyan is élik az életüket az ott élő emberek, ami egy olyan dolog, amit Magyarországról nem tudsz megtapasztalni, pl.: milyen is ott egy igazi Halloween.”

Mi köti az angolhoz, miért szereti?

„Több nyelvet tanultam, orosszal kezdtem hiszen amikor még én tanultam, akkor azt tanították főleg. Más az angolon kívül nagyon nem is ragadt rám, csak az angol, a többi nehéz is volt.”

Mik a tanítási módszerei?

„Az elején, 1. és 2. osztályban, 1-2 dal, tapsikolás, táncolás, stb… Minél nagyobbak annál kevesebb ilyenre van szükség. A következetességet nagyon fontosnak tartom, az emberiességet is aminek nagy előnye van és remélem vissza is fizetődik. Nem szeretném, ha a gyerekek félnének tőlem, hanem sokkal inkább úgy tekintsenek erre az egészre, mintha egy csapat lennénk. A legjobb az, amikor relaxed atmosphere-ként (nyugodt atmoszféra/környezetként) tudnak a teremre és az angol órákra gondolni.”

Mi az, amit nagyon nem szeret a tanítással kapcsolatban?

„A fegyelmezést. Emellett a sok pluszt, mint például a papírmunka és a továbbképzések.”

Mi az, amit szeret a tanítással kapcsolatban?

„Nem unalmas az biztos. Mindig van(nak) olyan gyerek/gyerekek, akiért/akikért érdemes csinálni. Szeretek emberekkel foglalkozni, és szerintem jó is, viszont nagy kihívás is tud lenni. Ilyen esetek például azok, ahol a gyerekeknek rossz élménye volt az angollal kapcsolatban, és ezután kell velük megszerettetni az angolt.”

Hány éve tanít itt és miért pont a Rókusiban?

„20 éve tanítok itt. Hogy miért pont itt? Az egy érdekes történet. Én itt gyakoroltam kistanárként, ezért lett egyfajta kötődésem az iskolához Tasnádiné Zsike néni volt a ”mentorom”, ő hívott vissza, hogy nem dolgoznék-e itt. Visszajöttem és egy évig helyettesítettem. Majd azután megint visszahívtak, és hát itt ragadtam. Szeretek itt tanítani, és nagyon jó, hogy a nyelvi kollegákkal egy tök jó kis összetartó közösséget tudunk képezni.”

Volt-e már olyan diákja, aki különösen jó volt/jól beszélt angolul?

„Szerencsére volt már, például köztük te is, akik jól beszélték az angolt. Ugye 3 angol csoport van (1-es csoport – 5 órában legmagasabb szinten állók, 2-es csoport – 5 órában magas szinten állók és 3-as csoport – 3 órában), ez gyakorlatilag forog, így minden tanárnak van legalább egy 1-es, 2-es és 3-as csoportja, így minden szinten vannak tanulóim.”

Mit gondol az angol területű kompetenciáról és az eredményeiről?

„Nagyon jók lettek, magasabbak a vártnál.”

Valós a besorolása?

„Lehet, de van szerencse faktor is. Ugye a 4 területből, hallás, olvasás, beszéd és írás, csak 2-t mér, ami pedig az olvasás és hallás. Körülbelül reális, viszont olyan van, aki direkt betippeli, nem csinálja.”

Mit kell tudni a nyelvvizsgákról és mikor milyen tudással érdemes elmenni rájuk?

„Három szinten, alap, közép és felsőfokon lehet vizsgát tenni. A középfokút mondanám a legfontosabbnak. Nem muszáj sorban haladni, az a tapasztalatom, hogy nem pénzkidobás az alapfokú vizsga, hiszen miatta jobb képet kaphatsz arról, hogy hogyan teljesítesz. Valamint még az, hogy nem feltétlenül kell speciális osztályba (pl.: kéttannyelvű) járnod ahhoz, hogy meg tudj csinálni egy nyelvvizsgát.”

Miben változtatna?

„Nagyon jók lennének a külföldi utak, amire sajnos nincs engedély, pedig nagyon hasznos lenne mind a tanárok, mind a gyerekek számára. Ezenkívül jobb lenne, ha kisebb csoportok lennének (4-6-8 fős) ami persze nehezen oldható meg. Jó lenne még ha a tanárok maguk választhatnák ki, hogy milyen könyvekből tanuljanak csoportjaik”

Köszönöm szépen az interjút! Valamint köszönöm, ha elolvastad, kedves olvasó.

-Böhler Szinta Amina 7/b


Hozzászólások

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük