Berényiné Ale Krisztina tanárnő, ahogy eddig még nem ismertük

Kriszta néni ének-zenét tanít iskolánkban. Ő vezeti a Kicsinyek Kórusát. Azt gondolnánk, hogy ő maga is kisgyermekkora óta énekkaros, zenetanárként otthonában is Mozartot vagy Kodályt hallgat.

Kriszta néni, mióta tanít iskolánkban?

A Rókusi Általános Iskolában 2018 szeptemberétől tanítok, így a jelenlegi nyolcadik osztályos diákok régebben lettek „rókusisok”, mint én. 

Hol élte ki zeneszeretetét, hol dolgozott korábban?

Ezt megelőzően is emelt szintű ének-zenei oktatásban dolgoztam a hódmezővásárhelyi Liszt Ferenc Ének-zenei Általános Iskolában, ott nagyobb részt felső tagozaton tanítottam és a Gyermekkart vezettem. Korábban többféle iskolatípusban is taníthattam zeneszerető gyerekeket: vezettem zeneovi foglalkozásokat, tanítottam zongora-szintetizátor-szolfézs tárgyat zeneiskolákban, tanítottam vidéki nem tagozatos (normál) osztályokkal működő általános iskolában, Waldorf-pedagógia szerint zongorát oktattam, emellett a Hammido AMI-ban szolfézscsoportot vezetek jelenleg is. 

Mi volt az első pillanat az életében, amit fel tud idézni és amiről úgy gondolja, hogy a zene felé vitte?

A mi családunkban nem volt zenész, de édesapámnak volt egy harmonikája. Néhanapján eljátszotta azt a néhány dallamot, amire még gyerekkorából emlékezett. Ezt a hangszert a mai napig őrzöm. Bár a bátyám kapott egy zongorát, hogy azon megtanuljon játszani, 1-2 év után abbahagyta, mivel a társastáncot akkoriban már versenyszerűen űzte. Így rám maradt a nagy feladat: az első fotón – amint zongorázom- nem vagyok még 1 éves sem! 

Milyen volt gyermekkorában, 6-14 évesen kapcsolata a zenével? Énekelt kórusban? Azt már előző válaszából tudjuk, hogy zongorán játszott, más hangszerrel szerzett tapasztalatot?

Az általános iskolába kerülve egyből beíratott édesanyám a városi zeneiskola zenei előképző csoportjába. 8 éves koromban kezdtem el zongorázni és érettségiig folytattam is. Kiváló tanárom Molnárné Sinka Andrea volt, akivel a mai napig tartom a szakmai és baráti kapcsolatot. Énekelni viszont sokkal később kezdtem, talán felső tagozatos koromban: nagyon szégyenlős gyerek voltam! Megalapozta az életemet a zene szeretete és a zeneiskola hangulata. Sok-sok vidám éneklő-zenélő gyerek, innen trombitaszó hallatszik, onnan hegedű…de a szolfézsórákon mindig találkoztam a többiekkel. Egyenes út vezetett a Tömörkény Gimnázium ének tagozatára, ahol először énekelhettem kórusban. A Dohány Gabriella tanárnő irányításával működő díjnyertes Tömörkény Leánykar számos nagyszerű élményt adott: koncertek, hangfelvételek, ősbemutató, külföldi versenyek, fesztiválok. Ekkor döntöttem el, hogy karvezető szeretnék lenni. A középiskolás énekórák voltak a kedvenceim: a Somogyi-könyvtár zenei részlegén tartottuk azokat, ahol rengeteget énekeltünk biciniumokat, népdalokat, és hallgattunk csodás operákat, szimfonikus műveket. 

Van-e kedvenc hangszere? Amin játszik vagy amin a legszívesebben megtanulna?

A főiskolán kötelező volt furulyázni és citerázni tanulni, de a zongora mellett mindig is a gitár vonzott. Sosem tanultam meg rajta, bár már kaptam egyet ajándékba (hátha így könnyebben nekikezdek). Talán azért is ezek a hangszerek tetszenek, mert játék közben van lehetőség énekelni, s így nem kell választanom a két zenei világ között. 

Kedvenc zenei korszaka? Stílusa?

Erre a kérdésre két választ adnék: egyrészt énektanárként nincs kedvenc korszakom, mindegyikben találok valami számomra egyedit, sőt időről-időre újabb részleteket fedezek fel bennük. Másrészt magánemberként nagyon szeretem a lírikus könnyűzenét és a funky stílust is. 

Mi adja a legnagyobb örömet Önnek a zenében?

A tudás megosztása és a személyes hatás jelentette mindig is a munkám kulcsát, ezért is kerestem az újabb lehetőségeket a gyerekek zenével való kapcsolódására. Számomra nagyobb öröm közösen énekelni, muzsikálni, mintha magamban teszem azt. Kodály Zoltán így fogalmaz: „nem sokat ér, ha magunknak dalolunk, szebb, ha ketten összedalolnak. Aztán mind többen, százan, ezren, míg megszólal a nagy Harmónia, amiben mind egyek lehetünk. Akkor mondjuk majd csak igazán: örvendjen az egész világ!”

Foglalkozik-e most zenével saját szórakozására? Jár-e kórusba, koncertre….?

7 éve vezetek egy városi kórust is (Szegedi Szülők Kórusa), ahová kikapcsolódni járunk mindannyian. Karácsonyi fellépések, jótékonysági estek, templomi szereplések és a KÓrusok SZAbadon elnevezésű szabadtéri rendezvény is szerepelt már a koncertjeink között. Szívesen járok komolyzenei (főleg szimfonikus zenekari vagy kórus) koncertre, de szívesen táncolok is, ezért szeretek élő zenés estekre is eljárni.

Van-e kedves vagy legkedvesebb rókusis emléke? Akár zenével kapcsolatos, akár azon kívül?

Legkedvesebb rókusis emlékem? Mindenképpen a Rókusi emelt szintű ének-zenei képzésének 70 éves jubileuma, ahol több generáció karnagyai mellett állhattam a régi és jelenlegi rókusis diákok előtt. Érezhető volt, mennyire szeretik egykori énektanáraikat és milyen nagy hatással volt rájuk az itt eltöltött 8 esztendő. Bízom benne, hogy még sok hasonló élményt szerzünk együtt és viszünk tovább magunkkal.

Kriszta néni 2024. nov. 14-én, a 70 éves évforduló koncertjén

Hozzászólások

Egy hozzászólás a(z) “Berényiné Ale Krisztina tanárnő, ahogy eddig még nem ismertük” bejegyzéshez

  1. Bara Bíborka

    Ez egy szuper riport lett! Sok érdekes dolgot tudhattunk meg egykori énektanárunkról, aki határozott, de kedves, megértő és figyelmes. Örülök, hogy ének tagozatra járhatok, szerintem ez egy ajándék. Heti 4-5 ének óra, és 1-2 kóruspróba, emellet pedig összetartó, vidám közösség, remek barátokkal és tanárokkal! 🙂

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük