Kriszta néni ének-zenét tanít iskolánkban. Ő vezeti a Kicsinyek Kórusát. Azt gondolnánk, hogy ő maga is kisgyermekkora óta énekkaros, zenetanárként otthonában is Mozartot vagy Kodályt hallgat.
Kriszta néni, mióta tanít iskolánkban?
A Rókusi Általános Iskolában 2018 szeptemberétől tanítok, így a jelenlegi nyolcadik osztályos diákok régebben lettek „rókusisok”, mint én.
Hol élte ki zeneszeretetét, hol dolgozott korábban?
Ezt megelőzően is emelt szintű ének-zenei oktatásban dolgoztam a hódmezővásárhelyi Liszt Ferenc Ének-zenei Általános Iskolában, ott nagyobb részt felső tagozaton tanítottam és a Gyermekkart vezettem. Korábban többféle iskolatípusban is taníthattam zeneszerető gyerekeket: vezettem zeneovi foglalkozásokat, tanítottam zongora-szintetizátor-szolfézs tárgyat zeneiskolákban, tanítottam vidéki nem tagozatos (normál) osztályokkal működő általános iskolában, Waldorf-pedagógia szerint zongorát oktattam, emellett a Hammido AMI-ban szolfézscsoportot vezetek jelenleg is.
Mi volt az első pillanat az életében, amit fel tud idézni és amiről úgy gondolja, hogy a zene felé vitte?
A mi családunkban nem volt zenész, de édesapámnak volt egy harmonikája. Néhanapján eljátszotta azt a néhány dallamot, amire még gyerekkorából emlékezett. Ezt a hangszert a mai napig őrzöm. Bár a bátyám kapott egy zongorát, hogy azon megtanuljon játszani, 1-2 év után abbahagyta, mivel a társastáncot akkoriban már versenyszerűen űzte. Így rám maradt a nagy feladat: az első fotón – amint zongorázom- nem vagyok még 1 éves sem!
Milyen volt gyermekkorában, 6-14 évesen kapcsolata a zenével? Énekelt kórusban? Azt már előző válaszából tudjuk, hogy zongorán játszott, más hangszerrel szerzett tapasztalatot?
Az általános iskolába kerülve egyből beíratott édesanyám a városi zeneiskola zenei előképző csoportjába. 8 éves koromban kezdtem el zongorázni és érettségiig folytattam is. Kiváló tanárom Molnárné Sinka Andrea volt, akivel a mai napig tartom a szakmai és baráti kapcsolatot. Énekelni viszont sokkal később kezdtem, talán felső tagozatos koromban: nagyon szégyenlős gyerek voltam! Megalapozta az életemet a zene szeretete és a zeneiskola hangulata. Sok-sok vidám éneklő-zenélő gyerek, innen trombitaszó hallatszik, onnan hegedű…de a szolfézsórákon mindig találkoztam a többiekkel. Egyenes út vezetett a Tömörkény Gimnázium ének tagozatára, ahol először énekelhettem kórusban. A Dohány Gabriella tanárnő irányításával működő díjnyertes Tömörkény Leánykar számos nagyszerű élményt adott: koncertek, hangfelvételek, ősbemutató, külföldi versenyek, fesztiválok. Ekkor döntöttem el, hogy karvezető szeretnék lenni. A középiskolás énekórák voltak a kedvenceim: a Somogyi-könyvtár zenei részlegén tartottuk azokat, ahol rengeteget énekeltünk biciniumokat, népdalokat, és hallgattunk csodás operákat, szimfonikus műveket.
Van-e kedvenc hangszere? Amin játszik vagy amin a legszívesebben megtanulna?
A főiskolán kötelező volt furulyázni és citerázni tanulni, de a zongora mellett mindig is a gitár vonzott. Sosem tanultam meg rajta, bár már kaptam egyet ajándékba (hátha így könnyebben nekikezdek). Talán azért is ezek a hangszerek tetszenek, mert játék közben van lehetőség énekelni, s így nem kell választanom a két zenei világ között.
Kedvenc zenei korszaka? Stílusa?
Erre a kérdésre két választ adnék: egyrészt énektanárként nincs kedvenc korszakom, mindegyikben találok valami számomra egyedit, sőt időről-időre újabb részleteket fedezek fel bennük. Másrészt magánemberként nagyon szeretem a lírikus könnyűzenét és a funky stílust is.
Mi adja a legnagyobb örömet Önnek a zenében?
A tudás megosztása és a személyes hatás jelentette mindig is a munkám kulcsát, ezért is kerestem az újabb lehetőségeket a gyerekek zenével való kapcsolódására. Számomra nagyobb öröm közösen énekelni, muzsikálni, mintha magamban teszem azt. Kodály Zoltán így fogalmaz: „nem sokat ér, ha magunknak dalolunk, szebb, ha ketten összedalolnak. Aztán mind többen, százan, ezren, míg megszólal a nagy Harmónia, amiben mind egyek lehetünk. Akkor mondjuk majd csak igazán: örvendjen az egész világ!”
Foglalkozik-e most zenével saját szórakozására? Jár-e kórusba, koncertre….?
7 éve vezetek egy városi kórust is (Szegedi Szülők Kórusa), ahová kikapcsolódni járunk mindannyian. Karácsonyi fellépések, jótékonysági estek, templomi szereplések és a KÓrusok SZAbadon elnevezésű szabadtéri rendezvény is szerepelt már a koncertjeink között. Szívesen járok komolyzenei (főleg szimfonikus zenekari vagy kórus) koncertre, de szívesen táncolok is, ezért szeretek élő zenés estekre is eljárni.
Van-e kedves vagy legkedvesebb rókusis emléke? Akár zenével kapcsolatos, akár azon kívül?
Legkedvesebb rókusis emlékem? Mindenképpen a Rókusi emelt szintű ének-zenei képzésének 70 éves jubileuma, ahol több generáció karnagyai mellett állhattam a régi és jelenlegi rókusis diákok előtt. Érezhető volt, mennyire szeretik egykori énektanáraikat és milyen nagy hatással volt rájuk az itt eltöltött 8 esztendő. Bízom benne, hogy még sok hasonló élményt szerzünk együtt és viszünk tovább magunkkal.
Vélemény, hozzászólás?