Magdi néni szüleink, családtagjaink énektanára volt. A 70 éves koncerten azonban mi is láthattuk vezényelni régi diákjai körében. Pár éve már nyugdíjas pihenését tölti. Hogy érzi most magát?
Jól érzem magamat, mert amikor én nyugdíjba mentem, nálunk akkor épp beindult az unokázás, jelenleg már négy unokám van, velük töltöm a napjaimnak nagy részét.
Van valami oka, hogy gyakran látjuk mostanában is még a Rókusiban?
Két unokám jár az emelt szintű ének-zene tagozatra, tehát rókusisok.
Gyermekkorában foglalkozott a zenével, játszott hangszeren?
Kicsi korom óta zongoráztam. És hála Istennek olyan zongoratanárnőm volt, aki a középiskola végéig biztatott, elkísért. 16 évesen ismertem meg a kóruséneklést. Próbálkoztam akkoriban orgonán is játszani. Az orgona mellett látott meg egy főiskolai hallgató, aki hívott, hogy jöjjek a Bartók Kórusba énekelni. Onnantól már tudtam, hogy énektanár leszek.
Más hangszeren is játszott még a zongorán és az orgonán kívül?
Citeráztam. Felnőtt koromban tanultam meg, amikor 10 évig egy népdalkör vezetését bízták rám.
Az unokákkal furulyázni is szoktunk.
Hárfán még szívesen megtanulnék, de szerintem már nem lesz rá alkalmam.
Milyen érzés visszajönni a Rókusiba?
Nagyon jó. Nagyon büszke vagyok, hogyha látom a régi munkámnak a folytatás, a régi kórus számomra a nagykórus. És nagyon boldog vagyok akkor is, ha látom a kiskórus sikereit, mert a kiskórusban énekel az egyik unokám, a másik pedig várományosa, mert még csak most elsős az ének-zene tagozaton.
Hiányzik a kórusmunka?
Én olyan módom folytatom a kórus szeretetemet, hogy hetente kétszer éneklek egy felnőtt női karban és így nem szakadtam el a kórusmunkától, az énekléstől. Ennek a kórusnak, amelyben jelenleg is énekelek, 17 éves korom óta vagyok a tagja, 54 éve.
És a Rókusi iskola volt az első munkahelye?
Kezdő pedagógusként egy évet tanítottam a kisegítő általános iskolában vagyis beteg gyerekeknél. Utána 15 évet tanítottam a Zrínyi Ilona Általános Iskolában.
Hogyan emlékszik vissza Magdi néni, mi volt az a pont, amikor eldőlt, hogy hosszasabban fog tevékenykedni a mi iskolánkban?
Először úgy kerültem ebbe az iskolába, hogy az akkori ének-zene tanár (Forgách Gabriella) kisbabát várt és őt jöttem helyettesíteni fél évre. Egy másik évben a normál osztályokban tanítottam, mint helyettes. Akkoriban én még nappali tagozatos főiskolai hallgató voltam, tanulás mellett jártam tanítani. Nem tudtam még sokat a tanításról, de úgy gondoltam, hogy majd biztos segítenek nekem és biztos megbirkózom a feladattal. Nagyon nehéz volt. Majdnem visszafordított a pályáról ez a munka.
Majd amikor a Zrínyi iskolából hívtak át ide a Rókusi felső tagozatos osztályaiba éneket tanítani, akkor az iskola pont egy nagyon-nagy felfordulásban volt: újra vezetékezték a lámpákat, festés volt, minden terem kipakolva, hatalmas por és rendetlenség fogadott. Az igazgató úr behívott az irodába és volt egy mondata, ami hatalmas felelősséget rakott rám: “Vagy tudsz csinálni itt valamit, vagy nem lesz ének-zene tagozat.”
Hát megpróbáltam csinálni valamit. Ez 1992 őszén volt. Akkor még csak fél állást vállaltam el, a három kicsi gyerekem mellett. Csak a következő évtől tanítottam minden osztályt.
Több emlék, szép eredmény bizonyítja azt, hogy Magdi néni megszívlelte az igazgató úr tanácsát és “csinál valamit”. Az iskola honlapján találtunk egy bejegyzést, amely arról tanúskodik, milyen sok pluszt is köszönhettük Önnek. Munkájának elismeréséül Magdi néni 2005-ben – még aktív pedagógusként – megkapta a Rókusi Iskoláért Emlékérmet.
Az ehhez tartozó oklevélen ez állt:
“Munkaközösség-vezetőként fáradhatatlanul irányítja az ének-zene emeltszintű oktatást, a Rókus Gyermekkar munkáját. Kiválóan felkészült, a gyermekek iránt elkötelezett pedagógus, sok diákban ültette el a zene szeretetét és a humán műveltség igényét. Töretlen energiával, lelkesedéssel és kitartó odaadással kutatta és dolgozta fel iskolánk 175 éves történetét.”
Mi megtaláltunk négy évkönyvet, amelyben ott van Magdi néni, mint szerkesztő neve.
Hogyan emlékszik vissza ezekre a munkás hónapokra?
Ének-magyar szakon végeztem. Magyart nagyon keveset taníthattam. Bár a Zrínyi Ilona iskolában igen, itt a Rókusiban már nem volt rá mód, mert magas az ének-zene óraszáma. Gyerekkorom óta nagyon szerettem a helytörténetet, az édesapám és a családom is foglalkozott helytörténettel. A Rókusiban találkoztam néhány olyan a pedagógussal, aki velem együtt nagyon szeretett ötletelni, és akkor úgy gondoltuk hogy mi lenne, hogyha a régi korok mintájára kiadnánk egy évkönyvet. Ilyen évkönyv azután négy született.
Igyekeztünk szinte ugyanarra a mintára szerkeszteni mint a régi iskolai évkönyvek: legyenek benne gyerekek írásai, névsorok és persze legyenek benne visszatekintések a régi iskola történetével kapcsolatban. Az ötödik a 70 éves évfordulóra született meg 2000-ben, egy nagyobb méretű szürke könyv, (kép) amibe már belekerült egy-egy pedagógus írása is. Én akkor már olyan nagy kedvet kaptam az iskolatörténethez, hogy úgy döntöttem az iskola 75. évfordulójára a levéltárban őrzött anyag felkutatásával megpróbálom megírni az iskolának a történetét. És tudjátok meg, hogy a mai napig azt állítom, hogy ez az iskola akkor nem 75 éves, hanem 175 éves volt. Másik épületben működött, de már 100 évvel korábban is létezett a Rókusi Iskola.
A 75. évfordulóra kiadott kötet hátsó borítóján pecséteket láttok, azért választottam ezeket a pecséteket a borítóra, hogy bizonyítani tudjam, hogy az iskola folyamatosan működött még ha nem is ebbe az épületbe járhattak a gyerekek. Előtte, az iskolával szembeni Patológia épületének egyik része volt az előző iskola, és azt megelőzően, pedig annak a helyén egy korábbi épületben volt az első Rókusi Iskola.
És még Nektek is van, vagyis az utókor számára felfedezendő dolog, mert állítólag a Patológia kapujának a jobb oldalában elrejtettek annak idején egy időkapszulát, ami építési terveket és mindenféle érdekességet tartalmazhat. Nekünk Kókai igazgató úrral nem sikerült a végére járni, hogy kibontsák ezt a kapszulát őrző falat. Előttetek a feladat!
Ez a régebbi iskolaépület 1883-ban lett felavatva, mert a Nagy Árvíz idején tönkrement az első iskola épülete (fotó Magdi neve mellet), a második iskolaépület ma a Patológia épülete, ez, ami most is áll, és a harmadik a mostani iskolaépület, mely 1930-ban lett felavatva.
Mi ösztönözte az iskolatörténet kutatásban?
Azt mondtam nektek, hogy írni szerettem, illetve most is szeretek. Szabadidőmben egy újságot szerkesztek ott, ahol lakom. Én mindig nagyon-nagyon szerettem ezt az iskolát, de mindig volt bennem kíváncsiság, ami arra ösztönzött, hogy valami újat csináljak.
Az írás nem a munkaköri feladatom volt, hanem saját érdeklődésből csináltam, saját tudásvágyból. Kívánom, hogy nektek is legyen ilyen tudásvágyatok, amit saját magatok épülésére fordíthattok.
Magdi néni a gyerekekben is igyekezett felkelteni a tudásvágyat. Mesélne erről nekünk?
Nagyon-nagyon szerettem például műveltségi kérdéssorokat összeállítani. Sokat versenyeztünk. Vittem a gyerekeket Kodály-versenyre, Liszt-versenyre, Haydn nyomát kerestük és egy utazással egybekötött barangolást csináltunk Bécs környékén. A férjem családja erdélyi, felkutattuk a környéken lévő erdélyi kórusokat és velük csereutakat szerveztem a gyerekeknek. Tehát jöttek Erdélyből kórusok iskolánkat és Szegedet megismerni és a rókusi gyerekek mentek hozzájuk. Nagyon nagy dolog volt ez abban az időben. Az első szülői megbeszélés után a szülők azt kérdezték, “Magdika, ott magyarul beszélnek?” Ennyire hiányos volt még az ismeretük akkoriban Erdélyről. A gyerekeknek hatalmas élmény vol egy-egy ilyen 4-5-6 napos út. Háromszor sikerült elvinnem a kórusomat Erdélybe, egyszer Bécsbe, egy alkalommal Celjébe.Versenyekre Budapestre és Érdre vittem őket .
Magdi néni iskolánkban munkaközösség-vezető és osztályfőnök is volt.
Nagyon szerettem a munkaközösség-vezetést. Régebben a művészeti és a humán munkaközösség egy volt. Az én időmben került arra sor, hogy a művészeti külön vállhasson, hiszen iskolánkban a kórusmunka és a zene-tagozat meghatározó volt már akkor is.
1999-ben és 2003-ban ballagtatta osztályait. Milyen érzés rájuk visszagondolni?
Képzeljétek el, az ének-zene tagozat jubileumi koncertjét követő héten volt az első osztályom 25 éves találkozója. Fantasztikus élmény volt, hogy együtt lehettünk. Sajnos csak a fél osztály tudott ott lenni, a másik fele külföldön él vagy épp egészségi vagy egyéb okok miatt nem tudott eljönni.
De akik ott voltak… hát nagy nagyon-nagyon kellemes estét töltöttünk el együtt. Beszámoltak az életünkről, és mindannyian gyarapodtunk abban, hogy megtudhattuk egymásról, hogy honnan indultak és mit sikerült megvalósítaniuk. Meséltek arról, hogyan látják a világot. Nekem ez nagyon fontos volt. Szeretem tudni, hogy gondolkoznak, van-e már családjuk, gyermekeik. Mindig is fontos kérdések voltak ezek számomra, és mindig ezeket próbáltam közvetíteni a gyerekek felé is. Nagy családból jöttem és a gyerekeimnek is azt próbálom átadni, hogy nagyon-nagyon fontos a család.
Magdi néninek fontos a család és a zene. Ha jól értesültünk, akkor Magdi néni családjának is fontos a zene. Úgy tudjuk, az unokái előtt is adott a lehetőség, hogy a zene útjára lépjenek, ha ez az utat választják.
Három iskolás unokám van, egyikük Pesten él, a Liszt Ferenc Általános Iskolába jár, és ketten pedig rókusisok. Nagyon szeretnek ide járni, kórusba énekelni, de majd eldől, hogy muzsikusok lesznek vagy focisták.
Néha segítem őket, meghallgatom hogyan szolmizálnak, de az a jó, hogy a szülők is tudnak nekik segíteni.
Ha azt kérdeznénk, hogy melyik Magdi néni kedvenc zenei korszaka, az könnyen megválaszolható lenne? Nagyon szeretem az úgynevezett kortárs zenét, nem a legmodernebbet, hanem amelyik a 20. századra volt jellemző: Bartók, Kodály, Kocsár, Orbán. Ha a nagy klasszikusokat és korszakokat nézzük, akkor Bach, Mozart, Beethoven és a romantikusok. De inkább műveket, nem pedig szerzőket választanék.
Van kedvenc együttese, előadója, akiknek a munkásságát követi, koncertjeire eljár?
A Purcell együttest nagyon szeretem Vashegyi György vezetésével. Most jönnek Szegedre. Április 10-én hallhatjuk őket a Dómban. Ők profi kórus Magyarországon.
De követem mondjuk Tornyai Péter munkásságát, ő itt végzett a Rókusiban, tanítványom volt, ő írta nektek a rókusis himnuszt az Évfordulóra. Horti Lilla most felkapott operaénekesünk, őt is szívesen hallgatom. Kórustársam volt.
Mi adja a legnagyobb örömet a zenében?
Amikor aktívan benne vagy és valami produkciónak a részese vagy.
Milyen szólamban énekel?
Mezzo.
A legszebb rókusis emléke?
A Rókusi templomban volt egy ősbemutató: Szőnyi Erzsébet “Ima alkonyi harangszóra” c. művét mutattuk be. A koncertet a Rókus Gyermekkar énekelte végig. Népdalok és kórusművek is elhangzottak, május hónap lévén Mária-dalokat énekeltünk.
A másik pedig az utolsó hangverseny volt, amivel búcsúztam és kedves kollegáim búcsúztattak.
Van-e valami, amit szívesen üzenne a most még aktív kollégáinak?
A mostani kollégákkal sokszor beszélek telefonon, főleg Kriszta nénivel. Sokszor átbeszéljük a kórusműsorokat. Neki is segítség, hogy valaki meghallgatja, és megerősítést ad a munkájához.
Az énekes és nem énekes gyerekeknek mit üzenne?
Az ének egy nagyon természetes önkifejezési forma. Nem egy mesterkélt dolog, minden gyereknek ajánlanám. A népdalokban minden benne van: jókedv, humor, életbölcsesség. Énekszó mellett sokkal könnyebb a gyaloglás.
A Magdi nénivel való beszélgetésünk volt az első interjúk egyike, a Klári nénivel való beszélgetésünk mellett. Nagyon szerencsések vagyunk, hogy ilyen kedves, türelmes és végtelen nyugodtságot sugárzó beszélgetőtársunk volt, és szerencsések lehettek az előző ének tagozatosok is, akiknek Magdi néni volt az ének tanáruk.
Nagyon jó egészséget, kellemes nyugdíjas éveket kívánunk Magdi néninek!
Az Évszázadok sodrásában c., az iskola fenállásának 75. (175.) évfordulóján kiadott iskolatörténeti írást itt minden érdeklődő elolvashatja. Ajánljuk szeretettel:
https://www.rokusi.hu/evszazadok-sodrasaban/
Vélemény, hozzászólás?